Boldog békeidők

1919 - Szpáhik Budapesten - Videók

2017. szeptember 13. - noblesseoblige

Bár nem éppen békeidős sztori - de talán az olvasók többségének ismeretlen - hogy 1918/1919 folyamán az Antant hatalmak fővárosunkban (francia és angol) gyarmati csapatokat is állomásoztattak (köszönhetően Károlyinak). Az Aréna utca - Lehet utca sarkán álló (Albrecht) laktanyában voltak elszállásolva, de többek között Makó és Szeged lakossága is gyakran találkozhatott azokban a vészterhes hónapokban ezekkel a sokat látott katonákkal. Szerencsénkre maradt fenn mozgóképanyag is róluk.

Aki esetleg bővebb információval tud szolgálni róluk ne tartsa magában!

Agyonlőtt szpáhik temetése:

(Hol lehetett a temetés? )

0:59-nél egy trollkás azért befigyelt: 

 

A végére pár 32-es baka és a vidámság:

Egy bihari tündérpalota

 

Gróf Zichy Jenő magaslaki vadászkastélya és vadászatai

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.195

Régi szerény kunyhó állott,

Hajdan e kastély helyén

E kettőről szóljon itt ma

Emlékül az én mesém.[1]

Magyarország egykori és jelenlegi területén se szeri, se száma a díszes kúriáknak és kastélyoknak, melyek a nagyobb birtokok és uradalmak központjában épültek egy-egy vagyonosabb köznemes vagy főnemes jóvoltából. Jelen írás tárgya a magaslaki Zichy vadászkastély, amely nem csak azért került érdeklődésünk középpontjába, mert kivételes helyen fekszik vagy jó példája egy kor nemzeti jellegű historizáló építészetének, hanem mert a maga nemében egyedülálló, reprezentatív épület csakis a vadászat céljait szolgálta, illetve jó példája egy az erdészet és vadgazdálkodás iránt elkötelezett magyar főúr tevékenységének. Innen indult gróf Zichy Jenő a vadászataira barátaival és ide tért vissza a népes társaság kipihenni a fáradalmakat, nem tudunk olyan alkalmat, amikor vendégei nem vadászat céljából tartózkodtak volna falai között.

A kastély történetére vonatkozóan szerencsére számos korabeli forrással, leírással rendelkezünk a Vadászlap, Új Idők, Pesti Napló, Turisták lapja jóvoltából, valamint a Bihar vármegyét érintő leírásokból sem maradhatott ki. Különösen értékesek azon újságcikkek, melyek az épület belsőjéről adnak tájékoztatást, illetve a Fortepan és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményeiben fennmaradt fényképek is egy jól dokumentált épületről tanúskodnak. Zichy Jenő vadászatairól szinte minden korabeli lapban találunk leírást, ezek közül kiemelendő azon beszámolók sora, melyek a vadászatok résztvevőinek nevét is közlik. A sors fintora, hogy éppen a XX. század második feléből rendelkezünk a legkevesebb információval és dokumentációval, mely még további kutatások szükségességét vetíti előre.

Írásom célja a magaslaki kastély és a kastélyt övező uradalom rövid bemutatása, különös tekintettel gróf Zichy Jenő életének évtizedeire.

A Pojána

A Partium Bihar megyei részén Alsó- és Felsőlugos községektől 5 kilométerre keletre fekszik az egykori mezőváros, Élesd határában található Pojana Flora, avagy Flóra-rét. A lugos-révi uradalmat még 1846-ban gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök és Zichy Ödön vásárolta meg gróf Batthyány Artúrtól. Ekkor már állt a 600 holdon, és a tengerszint felett 695 méter magasan elterülő fennsíkon egy vadászkunyhó, melyet a grófok előszeretettel használtak vadászataik alkalmából. Talán a Pojána festői szépsége, kietlensége, természetközelisége foghatta meg őket, mint ahogyan a Varjú nemzetség tagjait Kós Károly regényében, melynek leírása a mai olvasót is magával ragadja.

Domonkos püspök elhunytával az örökös idősebb Zichy Ödön lett,[2] aki 1883 Karácsonyán fiára, gróf Zichy Jenőre (1837-1906)[3] ruházta át a jelentős 8000 hold erdőséget[4] magába foglaló lugos-révi uradalmat.[5]

Jenő gróf azonnal hozzálátott a fennsík fásításához és az erdő-, valamint vadgazdálkodás megszervezéséhez. A következő év tavaszán Somogyvárról 360 000 erdei fenyőt hozatott, majd évenként 4-600 000 további fát telepített egészen 1887-ig a Pojánán. A munkálatok felügyeletében és a későbbi erdőgazdálkodás fenntartásában elévülhetetlen szerepe volt alföldi Flatt Károly tiszttartónak,[6] aki komoly tudományos érdeklődést is mutatott a különböző honos és telepített fafajták iránt.

Pár évvel később – Zichy Jenő állítása szerint – melyet egy a Vadászlapban közölt levelében Omischl Mihály erdész is megerősített – Elek Gusztáv kamarás biztatására a Biharban addig ismeretlen szarvas telepítésébe is belekezdett. 1889-ben érkezett az első, Péter névre keresztelt példány Solymárról, majd további 20 tehén és 2 bika következett ugyanazon év telén. 1890-ben 2 bika és 14 tehén érkezett gróf Károlyi István teremi vadaskertjéből, valamint gróf Esterházy Andor csákvári uradalmából 1 tehén és 1 bika. Később évente 8-10 példány telepítése következett a Bakony és az Alsó-Duna vidékéről. Láthatjuk, hogy Zichy Jenő ügyelt rá, hogy minél több helyről szerezze be a majdani szarvas populáció alapját kitevő egyedeket. Omischl erdész közlése szerint a kövesdi pagonyban 60 hold területet bekerítettek, ott szaporították őket, míg útjukra nem engedték a példányokat. A határos birtokosok figyelmét is felhívták, hogy lehetőség szerint kíméljék a szarvasokat vadászataik során. A siker nem is maradhatott el, 1895 szeptemberében már napi 18-20 agancsárt is megfigyeltek az erdészek, majd októberben – úton Magaslak felé – Zichy Jenő elejtett egy 12-es agancsú 204 kilógrammos vadat.[7] 1902-ben a populáció már meghaladta a 400 egyedet.[8] Ugyanakkor az apróvadak – elsősorban a fogoly –szaporítás terén az uradalom próbálkozásai sikertelennek bizonyultak.[9]

Az erdőket és vadakat állandó jelleggel 6 erdész és 2 erdészsegéd, valamint 10-12 erdő- és vadőr felügyelte. A század végén az erdőgazdálkodást az említett tiszttartón, Flatt Károlyon kívül Bitzy János erdész, míg a szarvasok kezelését a czigányfalusi erdész, Omischl Mihály látta el.[10] Ismerjük még a századvégi erdészek közül Vanyek Arnold, Roschlapil Károly és Blacha Vencel nevét is.[11] Zichy Jenő igyekezett nemcsak tervszerű erdőgazdálkodást folytatni, hanem szervezett keretek között vitte végbe egy fővad telepítését is a birtokán.

A vadászkastély

A források tanúsága szerint a Pojánán már 1846-ban állt egy szerény, mindössze pár szobával rendelkező vadászkunyhó, amely a mostoha körülmények következtében 1887-re lebontásra került. Nem csak az épület rossz állapota játszhatott közre a bontásban, legalább annyira elégtelen volt a hely szűkössége, a kor követelményeihez nem igazodó komfort, hiszen az épület méretei miatt nagyobb vadásztársaságot aligha tudott befogadni, reprezentációra még annyira sem volt alkalmas. Eöry Farkas Kálmán és Flatt Károly tervei szerint ekkor épült egy „nagyobb és magasabb kényelmes új tanya”, egy amerikai „Blockhaus”, ami leginkább egy nagyobb rönkházra utalhatott.[12] Az új épület tisztázatlan körülmények között[13] 1890 Húsvét hétfőjén porrá égett, benne minden trófeával és fegyverrel.[14]

 

Vadászlap. 1893. (14.évf.) 35. sz. 469. p.

A domborzat adottságaihoz képest rendkívüli gyorsasággal épült fel és 1891 novemberére már készen is állt a minden igényt kielégítő, a kor szemlélői számára szinte mesebeli „tündérpalota”. A gróf Magaslaknak nevezte el az új kastélyt. Átadva a szót a grófnak:

 „Az annyira megkedvelt helyet árván hagyni nem akarván, egy uj és az elemekkel is daczoló kőépület felállítását határoztam el, — eziránti terveimet Schweiger Gyula és Schrödl Emil kitűnő budapesti építész urakkal megbeszéltem, — de végre is mérlegelve a klimatikus viszonyokat és a helyi nehézségeket Flatt Károly uradalmi tiszttartó direct vezetése alatt az én instructióm és terveim szerint fölépítette Fleck élesdi kömivespallér és Fodor nagyváradi ácsmester, s mire 1891-ben novemberben a borgo prundi medvevadászatról viszszatértem, az én vendégeim kényelmére tanyánk készen állott!”[15]

Az épület valójában két ütemben épült fel, az épület képét meghatározó széles és több emeletes központi torony csak 1893-ban nyerte el végső formáját.[16] A korábbi képeken úgy tűnik, hogy ez inkább csak egy késői ötletből fakadóan valósult meg és nem volt az eredeti terv része. Mindenesetre a vadászlak ezzel elnyerte végső formáját alig két év leforgása alatt.

1893. December: Vadászlap. 1893. (14.évf.) 35. sz. 468. p.

1894. Január: Vadászlap.1894.(15.évf.) 2. sz. 22. p.

Az egyemeletes, téglalap alaprajzú, sima falú épület tömegét bástyaszerűen felmagasodó,kétemeletes, sátortető és középrizalit és még magasabb, meredek tetővel koronázott bal saroktorony határozza meg. Az épület többi három sarkát gúlaformájú tetőidom hangsúlyozza. A középrizalithoz hármas ívű lépcsőfeljáróval kiegészített, fedett veranda csatlakozik, a bal oldalhomlokzat emeletén vájolatlan oszlopokkal kialakított loggia húzódik. Utólag az épülethez hátulról -a lejtős terep miatt félemelet magasságban - hídszerű nyaktaggal földszintes melléképületet csatoltak. (Sisa József)

De hogyan is nézett ki e modern kastély egy korabeli látogató szemével?

„A magaslaton tündérpalota ötlik a szemünkbe. Tornyának legfelső ablakaitól a földszintig mindenütt pazarul kivilágítva. Attól tartunk, hogy eltűnik ismét, olyan meglepően mesés és szép a látvány, hogy alig akarunk hinni szemünknek. (…) Széles, oszlopos lépcsőzeten megyünk az atriumba, hol páncélos alakok állanak a magas nagy kandalló mellett. Fegyverek, asztalok, székek, hímzések, agancsok és csillárok teszik a berendezését, jobbra és balra vendégszobák. Fent az emeleten még szebb világ vár reánk. A hosszú folyosó falain végig hatalmas medvebőrök, óriás vadkan-, hiúz- és vadmacskafejek, a Kaukázusból hozott legkülönfélébb ritka agancsok. Az ősrégi lábas óra közben lomhán ketyeg, koppan egyet-egyet, mintha Longfellovval mondaná : — Mindörökké — soha többé !

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.199

 

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.201


Belépünk az ebédlőbe. Világos faburkolat borítja az egészet, gyönyörű régi magyar stílű domború faragványokkal, melyen tulipán, gyöngyvirág és más magyar virágok színezve pompáznak. Az ajtók székelykapu formára vannak faragva, felül a kedves, hagyományos galambházzal egyesítve, mely tükör hátterével csalékonyan mutat. Végig tálasok mindenféle kancsóval és drága edénynyel megrakva, a pohárszék fölött kupolaalaku dísz van alkalmazva. A nagy tulipános láda Bánfi-Hunyadról került ide és az eredetien festett plafon egy magyar himzésü, mintás dohányzacskónak gyönyörű utánzata. A tea-asztalkán egy hatalmas réz-szamovár Moszkvából. A világos fába színesen égetett tulipános berendezés a gyászos emlékű mayerlíngi kastélyból került ide. Ablak nincs és mégis milyen világos mindenütt. Ez is egy eredeti gondolat; a közepén ugyanis nagy közfal van, kétoldalt tágas boltíves nyílások, amelyek szintén székely-kaput alkotnak és a túloldalra vezetnek, hol a nagy, tágas nappali- vagy dohányzó-terembe jutunk. Négy nagy ülőcsoport van itt. Első a masszív sötétkék és bordó színezetű, az asztal, valamint a székek Moszkvából valók. A másik csoport kagylóval van berakva, olasz munka, mely ismét magyar stílű, cirbolafából készült. Mindakettó alatt hatalmas medvebőrök láthatók, melyek egyikét, egy óriás fehérmedvét, Pajer Gyula Zichy-földről hozta haza emlékbe.

 

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.200

Az elválasztó középfalnál gyönyörű fekete vert vasból és márványból kandalló áll, melyet tizenegyágu nehéz bronzzsirandó és kandallóvédő díszít: egykor a szerencsétlen sorsú Miksa császár tulajdona. Majd ismét ébenfatalpon vertezüstből gyönyörű kivitelben vadász és szarvas agancsában kereszttel (Zichy-címerból), a főcsoport. Ezt a szép emléket Milán király külön készítteté az ő kedves barátjának „Zichy Jenő grófnak", mely ajánlást, az oldali ezüstlapokra, franciául rá is vésette.

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.202

A gróf lakosztálya egy nagy szalon, melynek minden darabja külön is érdekes. Pompás nagy szőnyeg közepén egy széles, támlátlan ülőhely, körülötte más és más alakú székek. Régi olasz és francia munkák, nehéz selyem vagy gobelinnal bevonva. Értékes régi képek, selyemre festve, finom francia munka. Tintoretto tollrajzai. Daffingertől egy ritka kép, Mészöly, Kossak és több híres nevü művész képei, melyeket elősorolni alig lehet. Porcellándíszek, gyönyörű kajdácsok, piros cseresnyét markolva, eredeti csillár, könyv- és dísz-szekrények, ládák, antik óra, Zichy Edmund gróf szép karrarai márvány mellszobra, az ablakokon pedig nehéz kézimunkahímzésü bordürös, drága függönyök stb. így megy ez szobáról-szobára, hogy belefárad a szem, de pillanatra sem csökken az érdeklődés. Mintha egy régi fejedelmi kincsesházat látna maga előtt az ember, de a modern tudomány sem hiányzik abból. Könyvek, acélmetszetek, térképek sokasága, messzelátók képviselik a modern világot ebben a tündéri millieuben.

Ezentúl a vendégszobák hosszú sora a felső emeletig és a torony aljában. Vagy huszonöt lakosztály van ott berendezve, mindenhol kényelem, izlés és műtárgyak sokasága.”[17]

A vadászkastély berendezésénél és díszítésénél Zichy gróf igénybe vette a magyar népies formavilágot, mely a falakról, ajtófélfákról, borításokról és a mennyezetekről is visszaköszön, továbbá a bútorzat is egyértelműen „nemzeti szellemben” készült, magyar iparosok közreműködésével.[18]


Magaslaki vadászatok

Díszes vadászlakhoz vadászat is dukált és ebben a tevékenységben Zichy Jenő igazán nagy úr volt. Vadászatain nem csak erdészei, vadászai, hanem a környék birtokosai, tisztviselői és a kor politikai életének prominensei is tiszteletüket tették. A gróf vadregényes birtoka bővelkedett a vadakban, volt ott vaddisznó, őz, farkas, róka, nyest, de még vadmacska is, nem is szólva az általa telepített szarvasokról. „(…)De ha beáll a késő öszi havas, zúzmarás idö, — akkor aztán (leginkább deczember vége felé) felkeresi vadászbajtársaival magaslaki vadászkastélyát, hogy onnan — (leginkább duvadákra) — nagyobb hajtóvadászatokat tartson.” – Olvasható egy egykorú leírásban.[19] Ilyenkor a gróf és társasága egy-két hét hosszan időzött a kastélyban, néha a zord időjárás következtében teljes elszigetelve a külvilágtól.[20] Azonban a kastélyt nem csak reprezentációra tervezték, hanem a vadászat minden igényének és követelményének kielégítésére! A kastély kamrái ebben az időszakban 100-120 emberre 5-6 napi élelmiszertartalékkal voltak feltöltve. Ugyanis a 15-20, néha kevesebb, néha természetesen több vadász mellett közel 100 hajtó is részt vett a vadászatokon.[21]

A vadászatokon a gróf társaságában elmaradhatatlan volt Eöry Farkas Kálmán és Elek Gusztáv, de mellettük gyakran részt vett a cserkészésben gróf Wurmbrand Ferdinánd, gróf Lázár Jenő, gróf Zichy Aladár és István, gróf Bethlen Aladár, Meszlényi Lajos, Salamon Géza, Edelsheim Lipót, gróf Széchenyi Aladár, gróf Klebersberg Kuno és báró Bors Frigyes. Természetesen a kastély felépítése előtti időkben a hely szűke miatt csak kisebb társaság vadászhatott az erdőségekben, így az igazán nagyszabású vadászatok időszaka 1891 utánra tehető. Nem volt ritka az egészen komoly mérető fővadak elejtése sem, amit bizonyít az 1894 decemberének első hetében tartott vadászaton lőtt 217 centiméter és 222 és fél kilogramm méretű vadkan elejtése.[22]

A század utolsó évtizedében a vadászatok egyik legnevesebb vendége Milán szerb exkirály volt, aki igen jó viszonyt ápolt Zichy Jenővel és rendszerint a Szilvesztereket Magaslakon töltötte, de az év más hónapjaiban is szívesen vadászott együtt a magyar főúrral annak birtokain. Egy ilyen vadászat bemutatásával zárnám jelen írásom lapjait. A király 1898 január 4-én érkezett meg Budapestre, ahol a kötelező protokolláris fogadások után még az este tovább utazott vonattal Élesdre.[23]  Onnan kocsival hajtattak fel Magaslakra és három napig tartózkodott a vadásztársaság a díszes kastélyban. Már az első napon ifj. gróf Zichy Ödön elejtett egy 124 kilogrammos vaddisznót, mely a fiatal gróf első zsákmánya volt és hagyományos vadász-szertartással Milán király lett a keresztapja. A trófeát a kastély előcsarnokában gróf Széchenyi Géza avatta fel. Három vadásznap után a társaság újabb három napra Zichy feketeerdei kastélyába tették át székhelyüket, ahonnan január 10-én Milán király visszatért Budapestre.  Szerencsére fennmaradt a Vasárnapi Újság hasábjain egy csoportkép a vadászat első napjáról, így hozzávetőlegesen ismerjük, hogy kik is vettek részt ezen az eseményen (lásd az alábbi képet).

 

Az első nap eredménye a 124 kilogrammos vaddisznóval.

Az első sorban balról jobbra: Scherer Kamil bíró, ifj. Elek Gusztáv cs. és kir. kamarás, id. Elek Gusztáv cs. és kir. kamarás, Milán szerb király, gróf Zichy Jenő, báró Goumoens tábornok, báró Rothenthal Henrik, ifj. gróf Zichy Ödön, lábánál az első trófeája. A második sorban balról jobbra: Telegdi József, Beöthy Attila, gróf Széchenyi Géza, alföldi Flatt Károly uradalmi főtiszt, Constantinovics Sándor a király unokatestvére, testőrparancsnok. A harmadik sorban: Juricskay Vid földbirtokos, Juricskay Zoltán földbirtokos, gróf Zichy Rafael a házigazda fia, Juricskay Dezső földbirtokos, gróf Széchenyi Viktor. A negyedik sorban : Omischl Mihály erdész, Vanyek Arnold erdész, Bitzy János erdész. Roschlapil Károly erdész, Blacha Venczel erdész. 

Vasárnapi Újság. 1898. (45.évf.) 3. sz. 41. p.

Utószó

Zichy Jenő 1906-ban bekövetkezett halála után a kastélyt és birtokot fia, Zichy Rafael örökölte, azonban a trianoni döntés következtében Bihar vármegye ezen szeglete is Romániához került, vele együtt a tündérpalota. A család 1928-ban eladta a vadászkastélyt a fafeldolgozással foglalkozó Darvas- La Roche cégnek és tőlük államosították. 1934 telén a Turisták lapjának munkatársa látogatta meg a vadászlakot, mely ekkor már bútoraitól megfosztva üresen állt.[24] A világháborút követő sorsa homályba vész, az 1970-es évek elejétől vendéglátóipari egységet és szállodát alakítottak ki falai között. A rendszerváltás után a váradhegyaljai görögkeleti apácazárda kezelésébe került az épület, majd 2010-ben kormányhatározattal a tulajdonjogot is átvehették a román államtól. Hiába próbálkozott a Darvas-La Roche cég tulajdonosainak leszármazottja a restitúció során, jogát az épületre érvényesíteni nem tudta.[25] Az épület jelenleg üresen áll, közel egy évszázada elmaradnak már falai elől a nagy vadászatok és falai közül a megpihenni visszatérő nimródok történetei.

                                                                          „Magaslakot ki egyszer ott volt, nem felejti el[26]

A kastély napjainkban

 Jegyzetek

[1] Meszlényi Lajos verse. Pesti Napló. 1893. (44.évf.) 38. sz. 10. p.

[2] Gróf Zichy Ferenc (1749-1812) veszprémi főispán második nejétől, Lodron-Laterano-Castelromano Mária Dominika grófnőtől (1789-1847) három fia született. A már említett Domonkos veszprémi püspök (1808-1879), a 39 évesen 1848 szeptemberében felakasztott Jenő (1809-1848), valamint Ödön (1811-1894). Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy Jókai Mór, aki szinte első kézből ismerte az ifjú Jenő tragédiáját „A kőszívű ember fiai” című méltán híres regényéhez a gróf története adta az ötletet Baradlay Jenő és Ödön névcseréjéhez, ugyanis Zichy Jenőt németül tévesen Edmundnak írták, míg Ödönt Eugénnak. Erre vonatkozóan: Vasárnapi Újság. 1907. (54. évf.) 1. sz. 2. o.

[3] Zichy Jenő a kor neves utazója, Ázsia kutató, aktív politikus, az Országos Iparegylet elnöke, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke. Nevéhez fűződik az 1879. évi székesfehérvári országos kiállítás megszervezése. Végrendeletében gyűjteményét a fővárosra hagyta.

[4] Ugyanakkor: az 1897-es Gazdacímtár az élesdi járás területén az alábbi Zichy Jenő és Ödön féle birtokokat sorolja fel: Zichy Jenő:  Alsólugos (9 426 hold ebből 7 898 hold erdő), Verzár (Margittai járás, 4 201 hold, ebből 3 318 hold erdő). Zichy Ödön: Lóró-Ponor-Remecz (1035 hold, mind erdő), Magyarkakucs (32 946 hold, ebből 27 535 hold erdő), Dubricsony (255 hold). Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági statisztikája. Második kötet. Gazdacímtár. Bp, 1897.

[5] Vadászlap. 1893. (14.évf.) 35. sz. 468. p.

[6] Flatt Károly (1853-1906), erdészettel, a botanika történetével foglalkozott. 1877-től dolgozott Zichy Jenő lugosi birtokán egészen 1900-ig. 1902-től a Magyar Botanikai Lapokat szerkesztette. Magyar Életrajzi Lexikon. I. kötet. A-K. Bp, 1967. 516. p.

[7] Vadászlap. 1895. (16. évf.) 29. sz. 381 - 382. p.

[8] Vadászlap. 1902. (23. évf.) 28. sz. 373. p.

[9] Évente 30-40 pár foglyok eresztettek ki. Diezel-Mika Károly: Az apróvad vadászata. Bp, 1899. 491. o.

[10] Vadászlap. 1893. (14.évf.) 35. sz. 470. p.

[11] Vasárnapi Újság. 1898. (45.évf.) 3. sz. 41. p.

[12] Vadászlap. 1893. (14.évf.) 35. sz. 469. p.

[13] Korabeli újságírók tudni vélték, hogy az épületet környékbeli románok gyújtották fel, de erre Zichy Jenő a tűzvész kapcsán nem utalt.

[14] Vadászlap. 1893. (14.évf.) 35. sz. 469. p.

[15] Vadászlap. 1893. (14.évf.) 35. sz. 469. p.

[16] Vadászlap. 1894. (15. évf.) 2. sz. 22. p.

[17] V.M.G: Magaslak. Új idők. 1901. (7. évf.) 36. sz. 211-212. p.

[18] Az 1885. évi Országos Általános Kiállítás egyik nagy figyelmet keltő eleme Zichy Jenő Schickedanz Albert által tervezett úriszoba belsője volt, mely egyes feltételezések szerint később Magaslakra került. Ezredévi Emlékművek múltnak és jövőnek: Schickedanz Albert (1845-1915) In Tátrai Vilmos (Szerk.): A szépművészeti Múzeum Közleményei. 86. Bp, 1997. 148. p.

[19] Vadászlap. 1893. (14. évf.) 35. sz. 467. p.

[20] A Vadász- és Versenylap 1893. évi január 22-én megjelent 4. száma említ egy több száz (!) hajtó részvételével január 7-8-án lezajlott vadászatot, külön kiemelve a roppant hideget és hózivatart.

[21] Vadászlap. 1893. (14. évf.) 35. sz. 467. p

[22] Vadászlap. 1894. (15. évf.) 75. sz. 638. p.

[23] Budapesti Hírlap. 1898. (18. évf.) 4. sz. 7. p.

[24] Turisták Lapja. 1934. (46. évf.) 2. sz. 44. p.

[25] Emődi Tamás: Partiumi kastélysorsok. In Korunk. 2013. (3. évf.) 6. sz. 26. p.  

[26] V.M.G: Magaslak. Új idők. 1901. (7. évf.) 36. sz. 211-212. p.

 

Irodalomjegyzék

  • Budapesti Hírlap. 1898. (18. évf.) 4. sz. 7. p.
  • Diezel-Mika Károly: Az apróvad vadászata. Bp, 1899. 491. o.
  • Emődi Tamás: Partiumi kastélysorsok. In Korunk. 2013. (3. évf.) 6. sz. 20-28. p.
  • Ezredévi Emlékművek múltnak és jövőnek: Schickedanz Albert (1845-1915) In Tátrai Vilmos (Szerk.): A szépművészeti Múzeum Közleményei. 86. Bp, 1997. 145 - 153. p.
  • Magyar Életrajzi Lexikon. I. kötet. A-K. Bp, 1967. 516. p.
  • Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági statisztikája. Második kötet. Gazdacímtár. Bp, 1897.
  • Pesti Napló. 1893. (44.évf.) 38. sz. 10. p.
    Turisták Lapja. 1934. (46. évf.) 2. sz. 44. p.
  • M.G: Magaslak. Új idők. 1901. (7. évf.) 36. sz. 211-212. p.
  • Vadászlap. 1893. (14. évf.) 35. sz. 466 - 470. p.
  • Vadászlap. 1894. (15. évf.) 2. sz. 22. p.
  • Vadászlap. 1894. (15. évf.) 75. sz. 638. p.
  • Vadászlap. 1895. (16. évf.) 29. sz. 381 - 382. p.
  • Vadászlap. 1902. (23. évf.) 28. sz. 373. p.
  • Vasárnapi Újság. 1898. (45.évf.) 3. sz. 41. p.
  • Vasárnapi Újság. 1907. (54. évf.) 1. sz. 2. p.

Boldog békeidők #1

(Foto: Fortepan/Buzinkay Géza)

1894. tele. A Magyar Nemzeti Múzeum díszterme, ekkor főrendiházi ülésterem. Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének átvétele, az Országház építkezése Végrehajtó Bizottságának ülésén. Az előadó Neÿ Béla (állva olvas), tőle balra gróf Szapáry István, jobb oldalán Szmrecsányi Miklós. Velük szemben kalap nélkül Munkácsy Mihály, az ő háta mögött Steindl Imre áll, mellette Telepy Károly, a művész bal oldalán báró Harkányi Frigyes.

(Foto:Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára)

(Foto: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára)

Magaslak-Élesd, Zichy-kastély.1895-98 között.A kastély 1891-ben épült egy leégett vadászlak helyén gróf Zichy Jenő megbízásából. Az épületet 1928-ban eladta a Zichy család, 1948-ban államosították, 1972-től vendéglő és szálloda működött a falai között. 1996-ban a várad-hegyaljai Szent Kereszt-kolostor görögkeleti apácái vették birtokukba. Az épület felújítása során nyílászáróit műanyagra cserélték, homlokzati elemei eltűntek. További információk és képek.

(Foto:Fortepan/Fődi Gábor)

1883.Szeged. Széchenyi tér, jobbra a Postapalota, balra hátul a színház épülete.

(Foto: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum)

1906 körül. Kassa, Fő tér. Állami Színház, háttérben jobbra a Szentháromság-templom a Dómtól nézve.

(Foto: Fortepan/Vojnich Pál)

1911. Gunung Gondol, Indonézia. Báró Vojnich Oszkár egy kilőtt bali tigrissel.

(Foto: Fortepan/Library of Congress)

1912. (1914?) Auguszta magyar királyi hercegné, osztrák főhercegné, bajor hercegnő (1875-1964), József Ágost magyar királyi herceg, osztrák főherceg neje és I. Ferenc József unokája. Unokája, József Árpád (1933-) a Vitézi Rend negyedik főkapitánya (1977-).

(Foto: Fortepan/Fábián László)

1904. Kemény hölgyek.

 

/Foto: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára)

1883. körül. Klösz György felvétele József nádor szobráról a Nádor (József nádor téren) kb. 14 évvel a felállítását követően.