"Egy komoly és tárgyilagos ur az esküdtek élén bevonul a tárgyalóterembe és délután félhatkor ezeket a nagyon meggondolt szavakat mondja: Becsületemre és lelkiismeretemre, Isten és emberek előtt bizonyítom, hogy az esküdtek határozata a következő: igaz az, hogy,a miniszterelnökségi sajtóiroda főnöke egy azóta már jogerős Ítélettel szabadságvesztésre ítélt vállalkozótól kikötött jutalom és kért kölcsön címén pénzösszegeket fogadott el és azok fejében viszontszolgálatul köztisztviselői minőségében közben járt és az igy szerzett értesüléseit a vállalkozónak tudomására hozta.

A hallgatóság némán figyeli e szavakat, szinte dübörög a fülekben: hétnél több igen. Kellemes és ünnepi borzongás fut végig a hátgerinceken és ahogy a köznapok krónikása írja: a hallgatóság zajos éljenzésben tör ki. Egy ügy, a magyar közéletnek egy elszigetelt és nemsokára elfelejtett ügye ezzel elintéződött, nehányan, többnyire falusi magányokban leledző újságolvasók remélni kezdik, hogy a pesti urak végre hozzákezdtek a közélet purifikálásához. De holnap már jönnek újabb panamák hírei, újabb panamisták lépnek a küzdőtérre, — sokszor nem is újabbak — egyideig foglalkoztatják a közfigyelmet, de csakhamar át kell adniok a helyet más törekvő konkurenseknek.

A Barát —Fehéri sajtópörben hozott ítélet jó alkalmat adott az elmélkedésre és eszmék termelésére azoknak, akik a magyar közélet megtisztítására elméleti utón szép és meddő terveket szoktak készíteni. Pedig hát időpazarló és haszontalan dolog itt az eszmetermelés és a tervkovácsolás. Le kell szögezni egy vitátlan tényt: Magyarország az opportunizmus klasszikus hazája. Ezer év óta Írják történelmünket — persze az igazi történelemről beszélek, nem arról a hazug és ostoba dajkameséröl, amit az iskolában a gyermekeinknek taníttatunk — ebből az igazi és őszinte történelemből meg kell állapítani azt a kényszerítő igazságot, hogy Magyarországon mindig voltak panamisták számosán. Nem akadt soha olyan pici kis közhaszon, amelynek ne lettek volna százszámra alkalomlesöi, tejfölleszedői, nem is beszélve arról, hogy nem követelhetett a hatalom soha olyan lelketlenséget, olyan mindent megtagadó szolgaiságot, amelyre ne ajánlkoztak volna egymást túllicitálva a fórum törtetői. Vigasztalan és sivár e múlt, e jelen, ezt az átkot nem fedi el az esküdtek tiz, száz vagy ezer megbélyegző veridiktuma.
Újabb ezer év felejtő, átalakító munkája kell a magyar közélet megtisztításához. Uj történelmet kell csinálni nekünk, fiainknak és unokáinknak, miénk a hasznos és nemzetfejlesztő munka feladata, mert hiszen az ősök sohasem bűnösök és főképp nem büntethetők, mi lennénk csak azok, ha meg nem kezdenők az uj, a várt, az éltető közszellem életre ébresztését." /Érmellék. 20. szám. 1914.05.16. 3.o./

A perrel kapcsolatban:
Vásárhelyi Reggeli Újság 1 2